"Siiri Kettunen minden reggel, amikor felébredt, megállapította, hogy még mindig nem halt meg."
Fülszöveg
Ki gondolná, hogy a helsinki Alkonypagyony Idősotthonban mindenféle bűncselekmények történnek: gyanús halálesetek, hamisítások, lopások, gyógyszerügyletek? Az otthon két 90 év fölötti lakója, Siiri és Irma biztosan nem.
A barátnők élete, ahogy a többi lakóé is, leginkább abból áll, hogy vörösborozással, villamosozással és az egyre gyakoribb temetésekkel próbálják agyonütni az időt. Az Alkonyligetben történt szokatlan dolgok felderítése azonban érdekesebbnek bizonyul számukra, mint a kártyaparti a Nagykövettel, Anna-Liisával és a Kalapos Hölggyel – nem is beszélve az örökös kézimunkázásról, tornázásról és tangóharmonika-estekről, amelyeken inkább csak a személyzet iránti szánalomból vesznek részt az otthon lakói.
Minna Lindgren kíméletlenül humoros trilógiájának első kötetében megismerhetjük a lélekben nagyon is fiatal, minden lében kanál Siirit és Irmát, akik korukat meghazudtoló energiával vetik bele magukat a gyanúsabbnál gyanúsabb ügyek felgöngyölítésébe. Irma néniék kedvenc időtöltése, a villamosozás révén szinte elénk tárul a finn főváros, miközben a csetlő-botló nagyikkal együtt sírunk és nevetünk – leginkább nevetünk! – elképesztő kalandjaikon.
A Nyomozás az Alkonypagonyban szívmelengető történet öregkorról, barátságról és magáról az életről, egy teljesen átlagos idősotthonban, ahol a halálnál is rosszabb, ha a demenciaosztályra kerül az ember gyógyszeres kezelésre, és a legélesebb eszű öregnek sem sikerül teljesen kibogoznia az összekuszálódott szálakat.
Véleményem
Szerintem egy jó első mondat meghatározó szerepet tölt be. Én nagyon szeretem ezt a fanyar fekete humort, ami körbe lengi a könyvet... Ugyanakkor ez nem elég ahhoz, hogy elvigye a hátán a történetet. Azonban még itt se lenne veszett fejsze nyele a dolog, mivel ott vannak a szereplőink.
– Miért feketében házasodtok össze? – csodálkozott Irma, miközben az anyakönyvi hivatal folyosóján várakoztak.
– Praktikussági szempontból – válaszolt Anna-Liisa. – Ugyanebben a ruhában lehet menni temetésre is.
– Találékony! – örvendezett Irma. – Akkor így fogtok kinézni a koporsóm mellett is.
Siiri, Irma, Anna-Liisa az Alkonypagony nevű idősek otthona lakói. Mindannyian kilencven túlon vannak, ezért számomra, a saját tapasztalatomból kiindulva, nehezen elképzelhető, hogy kilencven évesen járják a várost és villamosoznak a nagyik. Ez eléggé kizökkentett az olvasásból, de próbáltam nem gondolni rá, ami nehéz, ha folyamatosan felemlegetik a korukat...
Szóval nagyon idős nénikről van szó, ami leginkább a párbeszédekben mutatkozik meg. Néha kissé elvesztik a valóság fonalát és elrévednek régi kedves emlékekben, amitől sokkal inkább hihető volt, hogy itt bizony nagyon idős mamikról van szó.
Érzelmileg nehéz feldolgozni mindazt, ami ebben a kötetben történik az idős emberekkel, de egyáltalán nem meglepő, sajnos. Nem kell messzire mennünk, ha hasonló történeteket szeretnénk hallani...
Összességében volt benne minden, amitől jó lehett volna ez a könyv. Cuki borító, ami nagyon tetszett, érdekes helyszín, színes karakterek, de mégis hiányzott belőle valami...
A történet kevés volt számomra. Nagyon lassan haladunk, ami érthető, hiszen kilencvenvalahány évesen már hova rohanjon az ember. A könyv feléig igazából alig történik jelentős esemény, ezért nagyon nyögvenyelősnek érződik. Aztán lassan megindulnak az események, de azok is csak úgy vánszorogva és igazából nincs lezárás sem...
Összességében, én lehet megpróbálkoznék még a folytatással is hátha ott már kissé lendületesebben haladnak az események.
Illetve szerintem egy térkép nagyon jót tett volna a kötetnek, mert a villamosozós részeknél jó lenne tudni, merre járnak a mamik, ha már ekkora hangsúlyt kapott a könyvben.
Köszönöm szépen a Kossuth Kiadónak, hogy megtiszteltek a bizalmukkal és elküldték nekem ezt a csodálatos könyvet!
Könyv adatai
Budapest,
2022
352 oldal
puhatáblás
ISBN: 9789635446834
Fordította: Makra Hajnalka
Ha megtetszett a könyv, akkor ezen a linken megtudod vásárolni a kiadó honlapján!
Comments