"– Megsemmisítettél engem, Perszephoné. Bocsáss meg, ha viszonozni akarom a szívességet."
Fülszöveg
Úgy volt, hogy ő csak a mítoszokban létezik. De attól a pillanattól fogva, hogy átkeltem a Sztüx folyón, teljesen megigézett…
Az ultramodern Olümposz elitjének üdvöskéje, Perszephoné Dimitriou azt tervezi, hogy megszökik, és új életet kezd valahol máshol, távol az Olümposzt uraló istenek, a tizenhármak tisztességtelen politikájának világától. Azért döntött így, mert anyja a tudtán kívül Zeusznak ígérte a kezét, aki a csillogó-villogó látszat mögött meghúzódó sötét világ veszélyes, teljhatalmú ura. Mivel nem marad más választása, Perszephoné a tiltott alsó városba menekül, ahol eladja a lelkét Hádésznak, akit korábban csak egy mitikus hősnek gondolt… a férfi pedig bevezeti egy olyan világba, amelynek létezéséről fogalma sem volt. Hádész mindig is az árnyékos oldalon élte az életét, és továbbra sem áll szándékában kilépni a fényre. Ám amikor rátalál Perszephonéra, ráeszmél, hogy ezzel lehetősége nyílik az évek óta tervezett bosszú végrehajtására. ennél több ürügyre nincs is szüksége ahhoz, hogy segítsen a lánynak — aminek persze megkéri az árát. Igen ám, de minden egyes szenvedélyes éjszakával, amelyet együtt töltenek, egyre jobban a szívébe zárja Perszephonét, és úgy dönt, készen áll akár az egész Olümposszal szembeszállni csak azért, hogy ne kelljen elválnia tőle…
Hádész és Perszephoné modern átdolgozása, amely édes, mint a bűn…
Véleményem
A molyos értékeléseket látva csak még inkább kíváncsi lettem, hogy mégis mi a baj ezzel a könyvvel... Most, hogy elolvastam értem is meg nem is... 🤔
Én abszolút élveztem és azt kaptam, amire számítottam. Ne legyünk prűdek, ugyanis itt a két főszereplőnk közti testi (lelki) vonzalom áll a középpontban...
Nem árul zsákbamacskát a könyv (legalábbis molyos címkék alapján). Itt bizony sok a "nyers" erotikus rész és van benne alá - fölérendeltségi viszony, ha valakinek ez nem tetszik, akkor ez nem a neki való a könyv...
Nálam a legtöbb esetben a szereplőkön múlik, hogy szeretni fogom-e a kötetet vagy sem és mivel az utóbbi időben bődületesen ostoba és kiálhatatlan karakterekből nem volt hiány az olvasmányaimban, ezért szinte felüdülés volt megismerkedni a történetbeli Hádésszal és Perszephonéval.
Én kimondottan élveztem, hogy Hádészt valójában vajra lehetett kenni a "rossz" híre ellenére és végtelenül gondoskodó,ha a saját embereiről van szó.
Perszephoné karaktere pedig egyenesen meglepett, szerintem abszolút nem lehet azt mondani rá, hogy egy szende szűz volt az alvilágba kerülése előtt, hiszen ő maga mesél Hádésznak, hogy voltak kalandjai, szóval nem egyik pillanatról a másikra változik meg a személyisége, hanem mellette egyszerűen önmaga lehet és kiélheti azt, amit kamerák kereszttüzében nem engedhet meg magának...
A történet felépítése tetszett, habár a közepénél kicsit leült nekem, ezért lassabban is haladtam. A végén pedig a lezárás elég gyorsra sikeredett, ettől függetlenül tetszett és összességében élveztem. A világa egyedi, habár keveset kapunk belőle, de még van vissza pár könyv...
Olvastam A szürke ötven árnyalatát és egy percig se éreztem a párhuzamot a két könyv között (Ott utáltam a szereplőket) Szóval, ha valakit eddig ez rettentett el, most fellélegezhet.
Ha hunyorítok, akkor átsejlik Feyre és Rhysand kezdeti kapcsolata, ha ez a hír esetleg felkelti az érdeklődéseteket (főleg az alkukötés és a "trónon" való hancurozós rész...) 😉
Köszönöm szépen a Maxim Kiadónak, hogy megtiszteltek a bizalmukkal és elküldték nekem ezt a csodálatos könyvet!
Könyv adatai
Szeged, 2022
432 oldal
puhatáblás
ISBN: 9789634991731
Fordította: Németh Anikó
Ha megtetszett a könyv, akkor ezen a linken megtudod vásárolni a kiadó honlapján!
Commentaires