"– Attól, hogy boldog akarsz lenni, még nem vagy önző, Harriet."
Fülszöveg
Harriet és Wyn ideális párt alkotnak, mióta az egyetemen megismerkedtek. Összeillenek, mint a só és a bors, a tea és a méz, a homár és a zsemle. Kivéve most, az utóbbi közel fél évben, de ennek okait mindmáig nem tisztázták.
És a legjobb barátaiknak sem mondták el, hogy szakítottak.
Ezért kötnek ki nyár végén a maine-i tengerparti ház legnagyobb hálószobájában, amikor az immár évtizedes hagyományt ápolva összejön a baráti társaság. Itt bújnak el a világ elől, és töltenek együtt egy vibrálóan intenzív, azúrkékben játszó hetet. Feledik napi gondjaikat, és a tekintélyes mennyiségű sajt, bor, tengeri herkentyű és miegymás mellett együtt szívják a sós tengeri levegőt azokkal, akik a leginkább megértik őket.
Csakhogy az idén Harriet és Wyn hazudik, mint a vízfolyás, és közben a világért sem akarják észrevenni, hogy mennyire vágynak egymásra még mindig. Eljátsszák hát a szerepüket: Harriet az ambiciózus rezidens sebész, aki sosem veszekszik, Wyn pedig a laza, nyugis sármőr, aki remekül leplezi a felszín alatti repedéseket. A terv hibátlan, legalábbis, ha jó messziről és naptejtől maszatos napszemüvegben nézzük…
Véleményem
Már régóta szemezgettem Emily Henry könyveivel, de eddig sose került sorra az olvasmány listámon. Nekem kicsit úgy tűnt az értékelések alapján, hogy valaki vagy nagyon szereti vagy nem, így kissé bizonytalan voltam vele kapcsolatban pedig nem kellett volna. Idén nyáron gyönyörű élfestéssel is megjelenteket a könyvei, úgyhogy muszáj volt nekem is sorra keríteni legalább egyet. Nyári friss megjelenés volt A boldogság otthona, ami a gyönyörű színeivel abszolút levett a lábamról, de vajon milyen volt a belső tartalom? 🤭
Őszintén, én valami könnyed kis romantikus, esetleg humoros történetre számítottam a borító alapján, azonban ennél egy sokkal mélyebb történetet kaptam. Hasonló életszakaszban vagyok, mint a szereplők, úgyhogy nagyon együtt tudtam rezonálni velük sok szempontból.
Wyn és Harriet az álompár vagyis jobban mondva voltak az álompár, ugyanis Harrietet villámcsapásként érte a hír, amikor Wyn szakított vele telefonon, majd mindketten élték tovább a saját életüket. Azonban a szokásos éves baráti összejövetelen megjelenik Wyn is, aki még mindig olyan jóképű mint volt és még mindig szerelmes Harrietbe, de akkor miért szakítottak?
Az elején eléggé meg voltam zavarodva, hogy mégis mi folyik itt. Ha két ember ennyire szereti egymást, akkor miért folytatják az életüket külön utakon?
Aztán a visszaemlékezések segítettek megérteni, hogy mi is történt a múltban. Jól sejtitek, hogy a kommunikáció hiánya okozott minden problémát és én általában nem szeretem ezt a trope-ot, viszont itt kimondottan megérintett. Nagyon valós az a probléma, ami felmerült kettőjük között, hogy a saját félelmeik, szorongásaik és az, hogy nem elég jók a másiknak, végül "tönkretették" a kapcsolatot. Ráadásul Wyn és Harriet olyan helyzetben találta magát, ahol lehetőségük se volt arra, hogy szemtől szemben megbeszéljék a problémákat, azonban ez a baráti összejövetel ad egy utolsó esélyt arra, hogy megértsék, mi történt köztük és hol hibáztak, de nem csak a saját párkapcsolatukkal, hanem a barátaikkal kapcsolatban is.
Mindenképpen szeretnék még olvasni az írónőtől! ❤️
Köszönöm szépen a Central Kiadónak, hogy megtiszteltek a bizalmukkal!
Könyv adatai
Budapest, 2024
472 oldal
puhatáblás
ISBN: 9789636144951
Fordította: Szieberth Ádám
Ha megtetszett a könyv, akkor ezen a linken megtudod vásárolni a kiadó honlapján!
Comments