"A felszínen állunk, a hajóinkon élünk, a csillagokhoz imádkozunk. (Exodi közmondás)"
Fülszöveg
Rosemary Harper nem sok jóra számít, amikor csatlakozik az öreg Wayfarer személyzetéhez. Ugyanakkor, noha a szedett-vedett hajó jobb napokat is látott már, menedéket kínál neki, egy esélyt arra, hogy felkeresse a galaxis legtávolabbi zugait, és ami a legfontosabb: lehetőséget, hogy elszakadjon saját múltjától.
A Wayfarer fedélzetén többféle faj él együtt békésen, szemben a Galaktikus Közösség néhány más, kevésbé befogadó csoportjával. A hajón az élet zűrzavaros és őrült – pontosan olyan, mint amire Rosemary vágyik. Ám hamarosan rendkívül veszélyes is lesz, amikor a kapitánynak felajánlanak egy munkát, egy olyan lehetőséget, ami csak egyszer akad az életben. Az, hogy féregjáratot fúrjanak az űrbe egy távoli bolygóhoz, határozottan jövedelmező vállalkozásnak ígérkezik, ám egyikük sem sejti, hogy az életüket kockáztatják…
Az űr távoli részeiben a szinte már családként működő csapat tagjai egyik izgalmas kalandot a másik után élik át, amelyek során egymástól függenek, és csakis egymástól remélhetnek támogatást. Ahhoz, hogy életben maradjon, Rosemarynek meg kell tanulnia, hogyan támaszkodjon a fedélzeten élő csodabogarakra – és ez az élmény nem csupán szeretni és bízni tanítja meg, hanem arra is ráébreszti, hogy ha valakinek van egy családja, az nem feltétlenül a legrosszabb dolog az univerzumban.
Véleményem
Megmelengette a szívemet ez a történet. Kicsit olvasgattam Molyon az értékeléseket és sokan nevezték komfort scifinek, ami szerintem teljesen helytálló kifejezés a könyv kapcsán. Ez tényleg az a könyv, amivel az ember bekuckózhat egy bögre forró tea és egy puha pléd társaságában.
Kevés scifi-t olvasok, pedig nagyon szeretem az űrutazás és a más fajok felfedezésének a témáját, viszont a technikai dolgok már kevésbé kötnek le. Nem igazán hoz lázba, hogy milyen csavarral rögzítik a hajó elemeit egymáshoz, viszont a fajok közötti kapcsolatok annál inkább lekötik a figyelmem.
Azt is mondhatnánk, hogy ez egy csajos scifi, mert annyira barátságos, kedves és bájos. Rendkívül színes és élettel teli ez a világ, amit Becky Chambers megalkotott. Rengeteg fajjal ismerkedünk meg nem csak a csapattársak között, de az utazás során is. Minden faj egyedi és más kultúrát képvisel, amit igyekszik is bemutatni a könyvben az írónő.
A történet elején megismerkedünk Rosemaryvel, aki éppen a múltja elől menekül, így kapóra jön, hogy könyvelőt keresnek a Wayfarer fedélzetére. Ashby kapitánynak pedig kapóra jön Rosemary, mivel egy könyvelővel a hajón már komolyabb járatfúró munkákat is megkaphatnak.
Nem is kell sok idő, hogy kapjanak egy jól fizető megbízást: készítsenek átjárót egy kicsi és dühös bolygóhoz. Az út hosszú és sok veszélyt tartogat, azonban így van időnk jobban megismerni a legénység minden egyes tagját. Talán a család szó jobban jellemezné a legénység kapcsolatát. Igaz, hogy mindannyian más fajhoz tartoznak mégis gondoskodással és szeretettel fordulnak egymáshoz, máskor meg úgy civakodnak, mint a testvérek. Kirekesztés nélkül mindenkit elfogadnak olyannak amilyen, így természetesen Lovey, a hajó mesterséges intelligenciája is a legénység tagjának számít.
Azt hiszem ez a könyv egyik legnagyobb erőssége, hogy érzelmes, de nem azon a nyálas módon, hanem ki meri mutatni és mondani, azokat az érzéseket és érzelmeket, amiket gyakran elfojtunk magunkban…
Abszolút szívmelengető olvasmány, amit biztosan újra fogok olvasni egyszer.
Köszönöm szépen a Metropolis Media Kiadónak, hogy megtiszteltek a bizalmukkal és elküldték nekem ezt a csodálatos könyvet!
Könyv adatai
2022
486 oldal
puhatáblás
ISBN: 9789635510986
Fordította: Szente Mihály
Ha megtetszett a könyv, akkor ezen a linken megtudod vásárolni a kiadó honlapján!
Comments