"Nem leszek a kolibird, te pedig nem vagy az én csacsogó liliomom! "
Fülszöveg
Hol vérontás készül, ott szerelem születik…
A világjárványok kora lezárult, amikor az emberek városokba tömörültek, érzéketlenek lettek, tartották egymástól a három lépés távolságot. Se érintés, se szeretet, se öröm, se bánat. Csak a közöny.
Luna-33-03-30 egyike egy ilyen város lakosainak. Kiválasztották: fel kell áldoznia magát az istenekért. Az Áldozati Eseményen kő kerül a gépezetbe: életben marad.
Hunter, egy isten színre lépése mindent megváltoztat. Luna és csapata útra kél az Istenek Városa felé. Útközben váratlan dolgok törnek Lunára: érzelmek, a külvilág veszélyei és maga a sötétség.
Vajon rájön, ki ő valójában? Legyőzi a sötétséget, vagy megadja magát neki? Vajon mennyire tartható fenn az új világrend, mely emberek kiontott vérén nyugszik? És a legfontosabb: létezhet-e szerelem ember és isten között?
Véleményem
Az írónő előző könyve szívmelengető aranyos fantasy volt érdekes csavarokkal, egy színes kis csapattal és szuper világfelépítéssel. A hatalom köve egyszerűen édes volt és imádtam.
Naívan gondoltam, hogy majd itt is valami hasonló aranyos, szívmelengető kis sztori fog fogadni, aztán beütött a valóság…
Szeretem a disztópiákat, mert mindig valami különleges, megrendítő és egyedi kerekedik ki belőlük. Ez pedig itt sem történt másképp.
"A Föld, mellyel kapcsolatban úgy éreztük, egykor minket szolgált, most hirtelen az ellenségünké vált, vagy éppen fordítva… mi váltunk a Föld ellenségévé."
A borító elsőre nem sokat mondott számomra, azonban olvasás után, ha közelebbről megnézzük nagyon szépen átjön az utalás a történetre. Nagyon tetszett ez a kolibris utalás, mert szép és kegyetlen egyszerre, mint ez a történet…
"Önként adtam volna magam, mint ez a szerencsétlen madár a virágnak. Te pedig kinevettél, amiért oly keveset tudok a világról."
Az írónő egy nagyon különleges disztópikus világot hozott létre eben a kötetében. Betegségek tomboltak a világon, ezért az emberiség a kihalás szélére sodródott… Azonban voltak olyanok, akik ellenállónak bizonyultak a betegségekkel szemben, sőt erősebbek, masszívak, gyönyörűek és közel állnak a halhatatlansághoz, amihez csak egy fontos dologra van szükségük: egy különleges elixírre, amit az emberek véréből állítanak elő…
Most ezek a kegyetlen és gyönyörű istenek alkotják az elitet, akik az emberiség felett állnak és irányítják azok életét. Városokba zárták az embereket és érzelem nélküli bábokként tartják őket. Évente egyszer pedig pár kiválasztott, abban a megtiszteltetésben részesülhet, hogy az életét az isteneknek áldozhatja az arénában… Azonban hiba csúszik a rendszerbe, amikor Luna feláldozására kerülne sor és Hunter, a jóképű isten feladata, hogy eljutassa Lunát és kíséretét az istenek városába, ahol döntenek a sorsáról. Az út azonban veszélyes az egyszerű halandókra nézve és kis csapatunk előtt rengeteg megpróbáltatás áll…
Vajon ki Luna? Miért nem halt meg az arénában? Milyen titkokat őriznek az istenek?
Őszintén én nagyon élveztem az istenek városába vezető utat, mivel szereplőink lassan öntudatra ébredtek és már nem tudatlan zombiként haladnak a sorsuk felé, miután elhagyták a várost. Hunter igazán kitett magáért és mindent megtett, hogy megvédje az ön és közveszélyes csipet csapatot, ami gyakran vicces helyzeteket szült, illetve igyekszik tanítgatni is őket.
"– Még a szemem is elromlott. Szivárog.
– Csak sírsz – vont vállat Hunter, elmosolyodva az újabb ártatlan megjegyzésen. – Így tesznek azok, akik éreznek."
A romantikus szál nekem nagyon tetszett, mert volt itt minden, amit szeretek. Enemies to lovers téma az egyik kedvenc és még kaptam egy kis szerelmi háromszöget is, ami számomra maga volt a kánaán… Mégis volt, ahol már nekem is sok volt a romantika.
Luna karaktere eleinte nagyon szimpatikus volt, mert értelmes és bátor, azonban a történet haladtával főleg a végén teljesen logikátlan és túl érzelmes a viselkedése és a tetteit is inkább impulzívan gondolkodás nélkül hozza meg, ami végzetesnek bizonyul mindenki számára.
Hunter ezzel ellentétben a könyv során egyre szimpatikusabb lett és rájön az ember, hogy ő nem csak egy jóképű, halhatatlan isten, aki szereti a szép nőket. Bemutatja az istenek szemszögéből is a világot… Ha tiéd az örök élet és a világ minden ideje, akkor előbb utóbb megunod, ráadásul vannak olyan istenek, akik szeretnék, ha az embereket nem tartanák tudatlanságban, ez viszont lázadáshoz és rengeteg ember halálához vezetne.
"– Rohadt unalmas tud lenni a halhatatlanság, ha nem tudod mivel tölteni a megannyi évet, ami megadatik"
Mi lehetne jobb az emberiség számára? Éljék a mindennapjaikat tudatlanságban, mint eddig a falak biztonságában és az istenek irányítása alatt? Vagy legyen szabadakaratuk, ami lázadáshoz vezet és a falak ledöntéséhez és éljenek az istenek védelme nélkül, kiszolgáltatva a természetnek?
"Te egy halandó emberi lény vagy! Egy búzakalász, mely egész életében mást sem tesz, csak várja a kaszást."
Őszintén a könyv vége teljesen kikészített, abszolút nem erre számítottam. Még mindig nem jutottam dűlőre, hogy tetszett-e ez a lezárás vagy sem. Egyrészt nagyon tetszett ez a váratlan fordulat a végén, ugyanakkor egyszerűen nem tudok Lunával egyetérteni, hogy ez volt a helyes döntés, de mindenképpen bátor és tökös volt az írónőtől egy ilyen fordulatot berakni a történet legvégére. Nekem konkrétan elesett az állam az utolsó 50 oldaltól… Az utolsó oldalakat pedig meg is könnyeztem.
Viszont, ami számomra nagyon pozitív, hogy a mosómedve elpusztíthatatlan. Imádtam azt a kis szőrgombócot. Ő volt az igazi halhatatlan ebben a történetben.
Köszönöm szépen a könyvet Aurora Lewis Turner!
Könyv adatai
Olvasni Menő
Göd, 2021
526 oldal
Ebook
ISBN: 9786156094124
Ha megtetszett a könyv, akkor ezen a linken megtudod vásárolni!
Comments