"– Nem vagyok hajlandó végignézni, hogy sztoikus nyugalommal elvérzel –"
Fülszöveg
Tagadhatod a sorsot, de a sors nem tagadja meg magát. Ha harcolsz ellene, az nem ment meg attól, ami rád vár.
Egy régi lázadás büntetéseként hétévente kilenc görög isten kénytelen halandóként járni a földön, és ősi dinasztiák leszármazottai vadásznak rájuk. Mindannyian meg akarnak ölni egy istent, hogy megszerezzék annak hatalmát és halhatatlanságát. Lore Perseous már régen hátat fordított ennek a brutális világnak, miután egy rivális dinasztia megölte a családját. Évekig ellenállt a bosszú gondolatának, de a következő vadászat előtt segítségét kéri két résztvevő: Castor, a rég halottnak hitt gyerekkori barát, aki megdobogtatja Lore szívét, valamint az utolsó eredeti istenek egyike, a súlyosan sebesült Athéné. Az istennő szövetséget ajánl közös ellenségük legyőzésére. Azonban Lore döntése, hogy sorsát Athénéhoz köti, és újra csatlakozik a vadászathoz, halálos árat követel – és talán nem is elég ahhoz, hogy megállítsa egy új isten felemelkedését, akinek hatalmában áll az emberiséget térdre kényszeríteni.
Véleményem
„– Az Agonban nincs megbocsátás – jegyezte meg Athéné. – Csak túlélés van, és meg kell tenni, amit meg kell tenni.”
Már a külföldi megjelenés óta nagyon vártam ennek a könyvnek az olvasását, ami főleg a gyönyörű borítóknak tudható be, de a történet is mindenképpen érdekesnek ígérkezett. Nem volt egyszerű olvasni, mert eleinte teljesen vakon voltam, hogy mi történik és ki kicsoda meg micsoda, ami kissé frusztrált.
Lore áll a cselekmény középpontjában, aki bosszút esküdött a családja halála miatt és a mostani Agonban lehetősége nyílik ezt beteljesíteni. Az Agon tulajdonképpen egy egy hétig tartó „megmérettetés”, ugyanis ilyenkor az istenek emberi formát öltenek és vadászok próbálják megölni őket és ezzel megszerezni az erejüket. Azonban ezek a vadász családok egyben védik is az általuk megszerzett isten erejét, mivel az gazdagságot és különféle előnyöket jelent számukra. Ez egy örökké tartó vérengzést okoz a családok között, a régi istenek pedig egyre csak fogyatkoznak. Ha most teljes a zavar a fejedben, akkor ne aggódj, mert a könyv végére kerek egész lesz a történet. Talán az lehet a probléma, hogy az írónő a kötet végéig tartogatta a legnagyobb csattanókat, ami miatt a könyv nagyobb részében viszont, a fordulat érdekében sötétben tartja az olvasót.
„– Mosolyszerető? – […]. – Csak én gondolom így, vagy ezek az isteni melléknevek egyre hülyébbek lesznek?”
Lore karaktere számomra szimpatikus volt, mert egyszerre kemény, amire szüksége is van a túléléshez, de belül egy összetört szívű lány, aki csak nyugalomra és istenek meg harcok nélküli életre vágyik. Azonban ez számára csak, akkor lehet opció, ha végleg leszámolnak az Agonnal…
Castor pedig milyen édescukipofa Hát meg kell zabálni, azt a hatalmas izmos testét és azt a tündérbogár lelkét neki. Kapunk egy édes slow burn románcot is a vérengzések közepette, ugyan ez csak egy mellékszál, de nagyon jól esett a lelkemnek.
„– Lore –[…]. – Velem született három fontos képesség: az, hogy lélegezzek, álmodjak és szeresselek.”
Köszönöm szépen a Maxim Kiadónak, hogy megtiszteltek a bizalmukkal és elküldték nekem ezt a csodálatos könyvet!
Könyv adatai
Szeged, 2023
496 oldal
puhatáblás
ISBN: 9789634996033
Fordította: Bozai Ágota
Ha megtetszett a könyv, akkor ezen a linken megtudod vásárolni a kiadó honlapján!
Comments